KonferenciaKlog

MIBE 10. konferencia – Hírigény és hírszolgáltatás

2010 június 11 habosvilla Rendezvény: MIBE konferencia | 1 megjegyzés van »

A Magyar Információbrókerek Egyesülete (MIBE) 2010. június 9-én tartotta 10. konferenciáját Hírigény, hírszolgáltatás témakörben.

Dr. Balog Géza: Ínyencfalatok a vállalati információszolgáltatás boszorkánykonyhájából

Az első előadást Dr. Balog Géza, az Infodok Kft. munkatársa tartotta „Ínyencfalatok a vállalati információszolgáltatás boszorkánykonyhájából” címmel. Kiemelte az információéhséget, mert van egy fogyasztási igény, és van, aki megfelelően tudja elkészíteni az ételt. Aki viszont éhes – folytatta a gondolatmenetet az előadó – az mindent enni szeretne, így a könyvtárban is nagyon sok mindenről lehet beszélni. Tehát sokféle éhség van Balog Géza meglátása szerint, mint pl. a „Gyorsan egy falatot”, „Hozassunk valamit”, „Mit kértek ebédre?”, „Ebédeljünk valamit!”, „Család/baráti ebéd”, „Üzleti ebéd”, „Gyertyafényes vacsora”.

A Piaci Hírlevelet 2002 óta szolgáltatják heti rendszerességgel, amely az olvashatóság érdekében maximum 10 oldal lehet. A Heti Akciós Hírlevél a termékadatok legyűjtését, egységes értelmezését tartalmazza. A Karrier Hírlevél pedig arról szól, hogy milyen pozícióban milyen változások történtek. Mégis elárulta, hogy kedvence az Innovációs Hírlevél. Az ISI nevű adatbázisban be lehet állítani szűrési feltételeket, ami megkönnyíti a dolgukat, de problémát okoz, hogy a „Pannon” keresőszó pl. kihozza a telefonszolgáltató mellett a „Pannon Egyetem” találatait is. Ugyanígy, ha az ember saját magára rákeres, és több ilyen nevű személy létezik, akkor meg tudja különböztetni, hogy mely információk vonatkoznak saját magára, de az utána kutatóknak ez nagyobb problémát okozhat.

Ezután példákat mutatott hírleveleikből, mely során kiderült, hogy a Piaci Hírlevélben, ha egy szakszónak különböző írásmódjai léteznek, mert még nem alakult ki a helyes változat, annál a tripla zárójelet alkalmazzák. A Karrier Hírlevélben a „Kicsoda – mely cégnél – milyen pozícióban – mi lett vele – hol” szerkezet működik a könnyű visszakereshetőség érdekében. Az Innovációs Hírlevélben a „kommentár” különböző „jóslatokat” tartalmaz, amely nem feltétlenül válik be, de megvan a lehetősége.

Az „étlap másik oldala”, hogy mindez a munka mennyi pénzbe kerül. Az alapszolgáltatáshoz tartozik a cikkgyűjtemény csak magyar változatban, illetve angol címfordítással egyetemben. Opcionális szolgáltatás pedig az egységes formázás, tartalmi előszűrés (találat kiszűrése, amely az előző hírlevélben is szerepelt), tartalmi feltárás stb.

Kérdésre elárulta, hogy a tapasztalat szerint a statikus oldalak robotok által jól kereshetőek, de vannak olyanok, ahol célravezetőbb a manuális keresés. Az előfizető a Magyar Telekom, ők az információszolgáltatást bérmunkában végzik. Kóródy Judit hozzátette, hogy készülnek bevezetni az Adwise-t (???), de ebben sem működik mindig az automatizmus.

Simon Ernő: Üzleti döntéshozó az információ célkeresztjében

Simon Ernő, a Figyelő című üzleti és gazdasági hetilap főszerkesztője. Olyan információkat kell szolgáltatniuk, amelyek teljesen relevánsak, és máshonnan nem megszerezhetőek, vagy csak nagyon nehezen. Az újságíró igyekszik kifürkészni a cégek belső információit, és ezt közzétenni.

Hogyan választanak témát? Minél magasabb példányszámot szeretnének elérni, a célcsoport figyelembevételével. Magazinos formában próbálják tálalni a legszikárabb információkat is. „Ma már nem az a fontos, hogy híreket adjuk, hanem a hírek mögé lássunk” – jelentette ki az előadó. Mindenki a konkurenciáról szeretne információkat megtudni, hogy a változások hogyan hatnak saját cégükre és környezetükre. „Sztorikat olvasni mindenki szeret”, különböző híres emberekről, és hogy mit mondanak a véleményvezérek. Megjegyezte, hogy az itthoni trendeket befolyásoló nemzetközi trendek fontosak, viszont érvényesül a „vakság a világra folyamata”, tehát a mi trendjeinkre nem ható információk. Ugyanígy az oknyomozás iránt is csak egy ideig érdeklődnek, aminek a határát az újságíró nehezen tudja megérezni. A lényeg az, hogy miért történt valami, és mi következik a hírből. A lapra jellemző, hogy az egyes cikkek tartalmát pontokba is szedik: kis keretben látható a cikk mellett a „beszélő tábla”.

A főszerkesztő ezután címoldalakat mutatott annak apropóján, hogy az embereket milyen hírek érdeklik:

• Muszáj odafigyelni Csányi Sándorra és Demján Sándorra, mint fontos személyekre.
• Nagy példányszámot hozott a MÁV-ról szóló összeállítás, mert mindekit érdekel, hogyan megy az adófizetők pénze erre a nem hatékonyan működő vállalatra, ami működhetne hatékonyan.
• Válság idején fontos volt a tancsadás, hogy hová érdemes a pénzt tenni.
• „Kína mindent visz” – foglalta össze Simon Ernő röviden, ezért általában minden évben foglalkoznak vele.
• Exkluzív oknyomozást végeztek a UPC-ről.
• A Brókernettel kapcsolatban változott a hozzáállásuk, első címlapokon még „Milliárdok a semmiből” címszó szerepelt, a következőn pedig „Óvakodj az ügynöktől”, a legutóbbit pedig “Csúcsragadozó” címmel és egy pénzes cápával illusztrálták (Brókernet válasza).
• Ezen kívül érdeklődésre számottartó téma még: a nyugdíj, az ingatlan és a főnök fizetése.

A kérdések az előadás után elsősorban a hirdetőkre vonatkoztak, a válaszokból kiderült, hogy érkezett már hirdetésmegrendelés a negatív cikkek miatt, viszont pozitív cikkek után nem szokott (és ezt nem is igazán engednék).

Jasenszky Nándor: Hírigény – Hírszerzés – Hírértékelés – Információ

Az üzleti hírszerzés témakörében tartotta prezentációját a Posys Kft. képviselője. Megjegyezte, hogy a hírszerzés története az ősidőkre nyúlik vissza, mert mindig volt valakinek titka, amit más meg akart tudni, a titokgazda pedig alig várta, hogy valakinek elmondhassa.

Néhány példa említése után rátért, az információ szerepére, mert „az információk 80%-a benne van a szervezetben, csak nincs olyan, aki összeszedje” (többek közt a teherautó sofőrök nagyon sok mindent tudnak, és mondanak is, ha megkérdezik őket). Általános kérdésekre nem lehet jól válaszololni, pl. „Próbáljatok meg megtudni mindent XY vállalatról”. Az információ kapcsán az elsődleges probléma, ha nincs. Ma viszont rengeteg információ van, de nincs idő kiválogatni. Egy dolog a hír, a másik, hogy milyen következtetéseket lehet belőle levonni, amit különböző példákkal szemléltetett. Például  a brit szivacsos agyvelőgyulladásból és az amiatti nyugat-európai hipohondriából következett a fogyasztás visszaesése. A sertés- és marhajárvány ugyanis lehetőséget jelenthet az időben kapcsoló baromfitenyésztőknek, ahogyan szept. 11. után értékesíteni lehetett az elfekvő gázálarc-készleteket Magyarországon és Szlovákiában is. Murányi kereskedése sem rendült volna feltehetően, ha az Electroworld előre megjósolható üzleti stratégiájára felkészült volna. A hírszerzés tehát a stratégiai gondolkodás része.

Dóka Attila: A médiafigyelés eszenciája

Az Observer ügyvezető-helyettese, Dóka Attila tartotta a kávészünet utáni előadást. Elmondta, hogy az internet az a médium, ahol kevés idő telik el a hír keletkezése és megjelenése között. A kiküldött információkban nekik már ki kell emelni a lényeget, hogy könnyen áttekinthető legyen. Megemlítette a közösségi médiát, amely nemrég ütötte fel a fejét, de szerinte mindenképp érdemes beszélni róla. Nem számítják egy az egyben az internethez, de külön médiatípusként tartják számon. Ez a típus feltételezi a közösség közreműködését pl. videómegosztásban, wikik közös szerkesztésében. Egy idős az internettel, de sokáig tartott, amíg külön típusként lehetett kezelni, mert ki kellett alakulni a technikai háttérnek. Senki nem teszi jól, ha letiltja a kommentelési lehetőséget.

Ebből következett, hogy a közösségi médiát is elkezdték feldolgozni. A cél mindenhol a szöveges formátum a feldolgozásban. Technológiák az OCR, RSS és a hangfelismerő, de utóbbival több az utómunka, mint a manuális leírás, mert nem tud egységes szöveget alkotni (ilyen jellegű kutatásokról az MSzNy konferencia kapcsán már mi is beszámoltunk).

Ismertette a médiafigyelés és a jog helyzetét, mely tartalmazza, hogy egyeztetni kell a szemlézés formájával a tulajdonossal, ugyanakkor a tulajdonosnak is előnye származhat belőle (kvázi reklám). Online tartalmak esetében linket adnak meg, és ezzel látogatottságot generálnak az oldalnak.

Meg kell ismerniük a cégek speciális szempontjait, és úgy kell elkészíteniük az anyagot, hogy azzal már ne legyen további dolguk a megrendelőknek. A sajtósok helyett értékelik a cikk pozitív/negatív/semleges voltát az igények szerint. A reklámegyenértékből (másnéven AVE = advertising value equivalent) nem lesz „szentírás” – jelentette ki – de mégis hasznos dolognak tartja, szempont lehet a cikk mérete és elhelyezkedése, egy szpot hossza, banner mérete. Keresik a választ arra is, hogy egy-egy logó hol, mennyi ideig látszott stb., ezt különböző szorzószámokkal diferenciálják, melynek folyamatát szponzorfigyelésnek nevezik. A médiafigyelésen kívül elemzést is kell készíteni (aki nem csinál, az le fog maradni): ezt lehet önerőből vagy társulással. Abszolút vízió a real-time médiaelemzés, amely olyan rendszer lenne, ami bármikor médiaelemzést kínál. Ehhez folyamatos feldolgozás lenne szükséges, osztályozni és értékelni kell hozzá.

A közösségi média jogtulajdonosa az, aki a bejegyzést készíti – válaszolt a kérdésre az előadó – de erre még nincs megfelelő jogi szabályozás, mert az emberek néha a nicknevükön kívül nem ismertetnek mást magukról. Határozottan kijelentette, hogy Facebook-ot nem szokták figyelni.

Csempesz Iván: A díjmentes tartalomfelhasználás haszna és korlátai az üzleti környezetben

A Royalty Media Kft. (Napi Gazdaság partnere) webtartalom tanácsadója, Csempesz Iván először a céget mutatta be röviden néhány honlapkép segítségével, hogyan próbálják a tartalmat színesíteni. A „Csak tiszta forrásból” kampány eredményeként megjelenik a lapszemlézésben a sajtótermékek bekerülésének a költsége jogdíj formájában, és ehhez kialakították a szerződési rendszert. A modellváltás 2.0-s szakaszában finomítani kell a rendszeren és kedvezményrendszert kidolgozni.

A hagyományos média (főleg az írott nyomtatott sajtó) rossz helyzetbe került, ezért valószínű, hogy portálok fizetőssé fognak válni. A papír nyersanyagár is növekedett ezzel párhuzamosan. Rupert Murdoch radikális modellje (vö. Times) zéró toleranciát hirdet, melyben nincs díjmentes tartalom, a keresőknél sem – ezzel viszont a hirdetőket „fejezte le”. Ennél az előadó szerint szimpatikusabb a Financial Times, mely csak részben fizetős (1 cikk/hó díjmentes, 10 cikk/hó regisztrációhoz kötött, 10 cikk/hó felett díjköteles) – ezzel kiszolgálja az „átutazó” látogatókat és a „heavy user”-eket is. Aktuális még a problematika a technikai láb miatt, pl. iPad, RSS használatát említette.

A szerzői jogok nyertek a szabad információrámlással szemben – jelentette ki Csempesz Iván. Igyekeztek kidolgozni a jogosultsági szintet, megalkották a termékeket (melyik cikknek milyen díja van), díjköteles és díjmentes tartalmi kivonatokat különböztettek meg (pl. 160 karakteres fogalmazás idézet nélkül, és linknek kell lenni a tartalomra).

Az RSS a díjmentes tartalomkövetés eszköze, 2002-től van jelen, de 2006-ig csak asztali RSS-olvasó programok léteztek. Firefox kapcsán megemlítette a Netvibes-t, Hírlapom.hu-t, Google Readert. Röviden bemutatta ennek használatát és elmagyarázta előnyeit (akár twitteket, YouTube frissítéseket is lehet követni). A Tesco új akcióira szintén feliratjozhatunk RSS-olvasónkkal (budapesti, országos).

Jótanácsokként megemlítette, hogy tájékozódjunk a jogtulajdonosnál, mert ami engedélyköteles, nem biztos, hogy díjköteles is.

Horváth Sándor Domonkos: Információszolgáltatás – kapcsolatépítés

„Az eddig elhangzottakhoz képest mi susztermunkát végzünk helyben” – próbálta összefoglalni Horváth Sándor Domonkos, a győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár igazgatója a különbséget a cégek és könyvtárak között. Egyszereplős szolgáltatónak nevezte a könyvtárat: egyedi szolgáltatás egy adott városban, egy monopolszolgáltató – monopol piacon. A könyvtári szolgáltatás kötelező (állami vagy) önkormányzati feladat. Érdekes tehát a kapcsolat „vásárló” és „eladó” között (és a vásárló nem feltétlen a felhasználó), de költségvetés függőség van. A kultúrpolitikai változások mind lecsapódnak az intézményrendszeren, ahogy a közigazgatás változása is. Többnyire szakmai autonómiáról van szó, másrészt kérdéses, hogy miket tudnak kilobbizni az egyes könyvtárak maguk számára. Az irányító hatóság szimpátiáját el kell nyerni, és bizonyítani, hogy „komolyan vehetők a kérései”. Ráadásul virtuális versenyben vannak a városban pl. a színházakkal (a nagyobb pénzeket a nagyobb intézmények korábban már elviszik).

Minden könyvtár végez sajtófigyelést, de ez eléggé speciális (marginális forma, ahol nincs fenn interneten a tartalom). Ezeket elküldik a sajtófőnöknek a könyvtár pecsétjével, de lehet ez aktuális? A válasz az előadó szerint nyilván a nem (ez unalmas dolog, ahogy a könyvtárat nem látogatók szemében a könyvtár is az), mert hetente egyszer küldik, a szolgáltatás pedig valós időben kell, ezért az elektronikus tartalom a fontos. „Egy könyvtárért nem szoktak tüntetni”, ellentétben egy iskolával, színházzal stb. A könyvtár sok mindennel versenyez, ugyanis egy nemes dolog, de nagyon sok nemes dolog van rajta kívül.

Meg kell állapítani, kik a szereplők formálisan és informálisan, és hogy számukra mivel tudjuk érdekessé tenni magunkat. Ezek az emberek védik magukat (pl. várakozás személyes megbeszélésre), ezért a könyvtár csak azt teheti, hogy jól végzi a dolgát, e szereplők számára információt szolgáltat ezeknek az embereknek. Számukra a városra, szakterületükre vonatkozó információk, saját megjelenéseik a sajtóban, konkurencia megjelenései (ki a konkurencia?) stb., tehát a bizonytalanságot csökkentő információk a fontosak.

Saját és vásárolt forrásokat vesznek igénybe, ezek közül a vásárolt a profi (blog-, fórum- és közösségi oldal-figyelés a Newsagent.hu segítségével), amihez meg kell adniuk, hogy milyen szavakra kíváncsiak elsősorban. A társintézmények felé is érdemes információt szolgáltatni, de nem szabad túl sok marginális információt küldeni. (És persze: lehetőleg a hír megjelensének fejében, de legalábbis előbb, mint ahogyan a politikai ellenfél értesülne róla.)

Török Róbert: Szemantikus megoldások az MTI Hírfeldolgozásban és adatbázis-szolgáltatásban

Az MTI média üzletágvezetője, Török Róbert közölte, hogy a közszolgálatiság egyre inkább előtérbe fog kerülni, mert állami támogatásból élnek, de ez nem fedezi az összes költséget, ezért kénytelenek cégeknek is szolgáltatni. Három főcsoportoba sorolhatók a szolgáltatások: hagyományos hírügynökség, archívumokban és adatbázisokban tárolt adat- és fotóállomány, multimédiás technológiára épülő új szolgáltatások (VIP-sms, audió és videó). Minden médiaszolgáltatóval vannak kapcsolataik. Feldatauk az MTI-be beérkző adatok gyűjtése, tárolása, óvása és szolgáltatása (belső és külső irányba, tehát elérhetővé teszik a partnerek számára – saját célú felhasználásra elérhetőek az archívumok).

Archívumaikat két részre lehet osztani: szöveges (több mint 12 millió oldal a mikrofilmtárban, 2.7 millió rekord a híradatbankban) és képi (több mint 13 millió analóg fotó, de áttértek a digitális féyképtárolásra).

Korábban az anyagokat az újságírók kódolták, de áttértek a szemantikai rendszert alkalmazó kódolásra az egyszerűbb munkafolyamat és visszakereshetőség érdekében. Egy olyan adatbankot szerettek volna létrehozni, amire a kódolás épülhet, ehhez tudásbázist kellett létrehozni földrajzi kódok, hívófogalmak és kulcsszavak létrehozásával. Az egységes kódrendszer három részből áll (pl. Könyvtár-Közgyűjtemény-Művészet, kultúra). Az AKR azt tudja, amire a tudásbázist „megtanították” (de nem tudja megkülönböztetni az azonos alakú szavakat, azonos neveket stb.)

Kerekasztalbeszélgetés

A felkért hozzászóló, dr. Kerekes Pál nyitotta beszélgetést, melyben megállapította, hogy a hír szerepe átalakult, és mindenki hozzájuthat. Akik a hírekkel foglalkoznak, inkább hír-designerek lesznek. Nincs szükségünk már a médiára, a „kapuőrre”, funkciójuk teljesen átalakul. Könyvtári szempontból is fantasztikus lehetőségnek tartja az MTI archívumának nyilvánossá tételét (bár hozzátette, hogy nem teljesen nyilvános). Kiemelte még a NAVA Világhíradók/Filmhíradók adatbázisát, amely szintén kereshető. Érdemes megnézni szerinte azt is, hogy általában milyen információkra keresnek az emberek ezekben az adatbázisokban. Úgy látja, a hír mostmár nem feltétlen független, hanem „dramatikus műfajjá” nőtte ki magát.

A tevékenységek, fejlesztések hatása. Mikulás Gábor az utóbbi két előadónál rákérdezett a hírszolgáltatás hatására, hogy „szélesebben mosolyognak-e utána”. Horváth Sándor Domonkos elmesélte, hogy nemrég volt a Győri Önkormányzatban tagcsere, ezért mindenki bizonytalan helyzetbe került, de ő információszolgáltatással kereste fel az új tagokat, ami rögtön kapcsolatot teremtett és köszönetet is mondtak érte. Tehát önmagában nem lett volna elég a szolgáltatás, de elsőként jó lépés volt. Török Róbert pedig elárulta, hogy az új technológiával piacot nyertek.

Jasenyszky Nándor a felhasználók tudatosságáról elmondta, hogy nem jelenkeznek túl sokan, és nem igazán szeretnének fizetni ilyen szolgáltatásokért, egy barátját idézve így foglalta össze: „Idén mindenki úgy döntött, hogy magától lesz okos.”

Dóka Attila a válság hatásáról annyit tudott mondani, hogy néhány lemondták a megrendelést, de nem jelentősen sokan. Mint kiderült, ők továbbra is folytatják a médiafigyelést, csak más módszerekkel. Ha médiafigyelés igénybevétele helyett vesznek megvesznek egy újságot az újságosnál, akkor abból nem lesznek jogdíjak.

Hogy érdemes-e helyismereti információszolgáltatást végezni a digitális világban, Horváth Sándor Domonkos igenlő válasz adott, bár egy része a munkának szerinte is feleslegessé válik. Viszont, ha nem offline, hanem online gyűjtenek valamit, arra sincs biztosíték, hogy mindig meg tudják majd fizetni.

Balog Géza hozzátette, hogy náluk válogatási felelősség is van, de polihisztorok ott sem dolgoznak. Az ágazatok különböző igényekkel lépnek fel, amit ki kell elégíteni. Illetve jóslás szintjén elkezdhetnek bizonyos témákkal foglalkozni, ami vagy bejön vagy nem, és ez már túlmegy a puszta hírszolgáltatáson. Például több mint egy éve indítottak hírszolgáltatást az e-könyvek témájában; karácsony előtt pedig a Telekom megjelent a témára kifejlesztett szolgáltatással. Horváth Sándor Domonkos megjegyezte, hogy ezzel lényegében befolyásolni is tudják a történéseket.

Mitől lesz ma valami hiteles hír? – tette fel a költői kérdést Jesenszky Nándor. Régebben azt mondták, hogy elég három helyről hallani, de ma már nagyon könnyen lehet hírt és fals hírt generálni. Csempesz Iván szerint ez a régi internetes világban működött így, de ma már van olyan blogok, melyek hitelesebbek az újságoknál. Olyan példákat is megemlítettek, hogy a hagyományos sajtó is szokott tévedni.

Mit tegyünk 20 milliónkkal? És hogy mit ajánlanának a szakemberek, ha 20 millió forintunkat 5 éves távon szeretnénk befektetni? Mobiltelefonos tartalomszolgáltatásra fordítsuk, (ne nyisson magánkönyvtárat), sajtófigyelő cég tőkéjébe szálljunk be vagy RSS-olvasó felfuttatásába, rádiós piacba, real-time médiaelemzés létrehozásába illetve privát-tematikus tv-csatorna működtetésébe (de utóbbiból pénz nem jön ki), végül, de nem utolsó sorban e-book szolgáltatásfejlesztésébe és elektronikus tankönyvek létrehozásába.